Reménység a halálon túl

Reménység a halálon túl
Michael Jackson korai – 2009. június 25-én bekövetkezett – halála megrendítette az egész világot. A július 7-én, Los Angelesben megtartott temetési szertartáson Brooke Shields színésznő a következő kijelentéssel próbálta megvigasztalni a popzene királyának szerelmeseit: „nekünk felfelé kell tekintenünk, mert ő biztosan a félholdról tekint le reánk”.
Hova ment valójában Michael Jackson? Hova megy minden ember a halála után? A szentek egyenesen a mennybe mennek, az elveszett bűnösök pedig a pokolba? Létezik-e egy „ülepítőmedence”, amelyet purgatóriumnak neveznek? Behatolunk-e a szellemek világába, hogy átlebegjünk a „másik oldalra”? Mit mondhatunk a reinkarnációról? Lehetséges-e, hogy egér formájában térjünk vissza?
Világunk telve van egymással ellentmondó elméletekkel, de mi csak egyetlen forrásból fogunk meríteni: a Szentírásból. A Biblia utolsó könyve ünnepélyesen arra figyelmeztet, hogy egy bukott, láthatalan angyal – akit Sátánnak neveznek – „az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9). Hogyha ez igaz, akkor nem várhatjuk el, hogy az emberiség zömének azonos véleménye legyen egy ilyen fontos kérdésben.
Három alapvető elmélet
Kezdjük a dolgok egyszerűségének megőrzésével. Elsősorban létezik három alapvető elmélet a halállal kapcsolatosan.
Halott vagy, és ezzel mindennek vége – Ez az első elmélet elég népszerű, habár rendkívül komoran hangzik. Azok népszerűsítik, akik mindent a tudomány alapján akarnak bebizonyítani. Ők csak a látható dolgokban hisznek, és a halált a visszavonhatatlan végnek tekintik. Meghaltál és ezzel vége. Elrothadunk a földben, testünket megeszik a férgek, és ez van. Örökre halott maradsz.
A lélek halhatatlan – ez a második elmélet azt tanítja, hogy halálunk alkalmával csak a testünk bomlik le, miközben a felsőbbrendű öntudatunk, vagy a „lelkünk” folytatja zarándoklatát egy kígyóhoz hasonlóan, amely kicseréli bőrét. Természetesen, a különböző vallásoknak gyakran eltérő véleményük van azzal kapcsolatosan, hogy hova megy a „lélek” az ember halála után. Az alapgondolat azonban a „lélek halhatatlansága”, és ezt a véleményt terjesztik a legtöbben.
A halhatatlan lelkek és a feltámadás – ez az elmélet arra alapszik, hogy a „lélek” szó az egész személyiségre, nem pedig annak csupán egy halhatatlan részére vonatkozik, amely túléli a fizikai test halálát. Amikor Isten megteremtette Ádámot, akkor „lehelle vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké” (1 Móz. 2:7).Tehát az embernek nincs egy lelke, hanem ő maga egy lélek. Amikor az ember vétkezett, akkor az egész lénye, vagyis a teljes lelke halandóvá vált, tehát alávettetett a halálnak. Amikor a bűnösök meghalnak, akkor visszatérnek a földbe és az „élet lehelete” visszatér Istenhez. Ez a „lehelet” nem egy öntudatos kísértet, aki meglátogathatja Kolozsvárt, miután teste Temesváron lett eltemetve, hanem inkább egy életszikra, amely minden élő teremtésben létezik. Ez az elmélet azt tanítja, hogy amikor az ember meghal, akkor öntudatlan állapotba kerül és a sírban nyugodva várja a feltámadás napját.
Melyik elmélet a helyes? Alapvetően elutasítjuk az ateista nihilizmust, mivel mi hiszünk Isten létezésében és az Ő Igéjének igazságában. De mit mondhatunk a másik két elméletről, amelyek egymással ellentétes nézeteket vallanak a lélek természetével kapcsolatban? Mit tanít Isten Igéje?
Bibliai igazságok a halállal kapcsolatban
Ahogy azt már láttuk, a Szentírás arra tanít, hogy amikor Isten megteremtette Ádámot, akkor egy „élő lélekké” (1.Móz. 2:7) vált. Azután arról olvasunk, hogy „hetven lélek elment Egyiptomba” (2 Móz. 1:5). A szövegkörnyezet azt mutatja, hogy nem hetven kísértetről, hanem hetven élő lélekről van szó. Megértetted a gondolatot? Egy lélek egy személyt jelent.
Az igazság a következő: az elbukott emberi lények nem halhatatlanok. Hogyha bármely magyarázattal rendelkező Bibliában a „halhatatlan” kifejezést keresed, felfedezed, hogy ez csak Istennel kapcsolatban használatos. „Egyedül Istené a halhatatlanság” (1 Tim. 6:16), és csak miután az Ő szentjei feltámadnak Jézus második eljövetele alkalmával, akkor fog „e halandó test halhatatlanságba öltözni” (1 Kor. 15:54). Tehát nyilvánvaló, hogy az Ő szentjei nem öltöznének halhatatlanságba, hogyha már rendelkeznének ezzel a tulajdonsággal.
A következő pont: A Bibliában a halál „alvásnak” van nevezve. Az Ótestamentumban Dávid király így imádkozott: „hogy el ne aludjam a halálra” (Zsolt. 13:3). Jézus második eljövetelekor azok „akik alusznak a föld porában, felserkennek” (Dán. 12:2). Tehát a halottak békében alusznak a „föld porában” egészen a feltámadás napjáig.
S itt van a legelbűvölőbb dolog. A Biblia világosan tanítja, hogy „a halottak semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:7). A „semmi” az semmit jelent. Nullát. Öt verssel lejjebb Salamon a következőképpen pontosít: „semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy” (Préd. 9:12). Dávid így fogalmaz: „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe” (Zsolt. 115:17). A holtak nyugodtan alusznak. Ők nem kiáltanak fenn, és nem ordítanak lenn. Egyikük sem kopogtathat az ajtódon a temetése után. Más szóval, Michael Jackson sem táncolja híres „hold-táncát” valahol a világegyetemben, hanem holtan, a sírjában várja az ítélet napját (Zsid. 9:27)!
A legmegyőzőbb érv az, ami Jézussal történt körülbelül kétezer évvel ezelőtt. Munkásságának évei alatt világosan megjövendölte, hogy Neki „meg kell ölettetni és harmadnapon föltámadni” (Máté 16:21). S így is történt. Rövid idő múlva méltatlan kezek letartóztatták, megverték és keresztre feszítették. Pál apostol így pontosít: „Krisztus meghalt a mi bűneikért” (1 Kor. 15:3). A „Krisztus meghalt” kijelentés azt jelenti, hogy Ő tényleg halott volt. Három nappal később egy szent angyal hirdette, hogy Jézus „feltámadott a halálból” (Máté 28:7). Dicsőség Istennek!
Krisztus feltámadásának köszönhetően nekünk is van reménységünk. Ezen napok egyikén – és ez hamarabb lesz, mint ahogy azt sokan állítják – Szabadítónk visszatér a földre „nagy hatalommal és dicsőséggel”, sok ezer angyal kíséretében (lásd Máté 24:30-31); Pál így írja le azt a pillanatot: „feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban” és „eképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4:16-17). Tehát a Krisztusban hívők feltámadnak az Ő eljövetelekor, hogy örökké Vele legyenek.
Következtetés
Mindannyian tudjuk, hogy a halál egy valós dolog, és ez a tény fáj nekünk. A fájdalom és a veszteség ellenére a Jó Hír mégis az, hogy Jézus Krisztus szeret minket, kifizette bűneink árát, befeküdt egy nedves és hideg sírba, de feltámadt és így győzött a halál és a sír felett. Hogyha hiszünk az Ő győzelmében, akkor legyőzhetjük a halált. Azoknak, akik Őt szeretik, bűneiket megvallják és bíznak kegyelmében, Jézus a következőket ígérte: „Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon” (Ján. 6:44).
Ez az Ő ígérete számodra ma.